Gondoljuk meg a gyepek természetbeni nyíratlan állapota köszönő viszonyban sincs a lakókert pázsitjával. Az ősgyepesedett vagy elvadult pázsitfüvek 30-120 cm magasak, a növény részei arányosan nyúltak. A szakszerű nyírás a növényt az ember által elkívánt fejlődésre készteti, valljuk be ez egyfajta törpenövésre kényszerítés. Tesszük mindezt oly módon, hogy a felkalászolás, lehetőségétől, (ami a fű egyik szaporító szerve) is megfosztjuk.
A fűnyírás feladata, hogy a növényt a talaj közeli tartományban nagy zöldállomány növesztésére sarkallja, a hajtásszámot sokszorozza, a földközeli és földalatti hajtások kialakulását, mint alternatív szaporodási lehetőségeket erősítse, összességében az ember általi kényelmes és tetszetős használatot elősegítse. A „hozzáértő fűnyírás” nyomán határozottabb a texturáltáság, csökken a levél szélessége, növekszik a területegységre jutó klorofil mennyisége, zöldebb, tömöttebb, bársonyosabb lesz a pázsitgyep.
Mi az, hogy „hozzáértő fűnyírás”, van a fűnyírásnak minősége?
Bizony van, és talán nyáron mutatkozik meg leginkább. A nyírásnak nem csak pozitív, hanem negatív hatásai is vannak. A növény a zöldállományában tartalékolja víz és tápanyagszükségletének túlnyomó részét. Ennek már részleges elvesztése is drámai lehet, de a nagyarányú nyári zöldállomány vesztés a gyep halálához vezet. A fűnyírás során a növény stresszt él át, károsodik, minél nagyobb az elvesztett zöldállomány aránya a megmaradóhoz képest a stressz hatás annál nagyobb. Fűnyírás esetén károsodás nélkül kb. az egyharmad zöldállomány vágható. A hőmérséklet emelkedésével arányosan nő a gyep veszélyeztetettsége az alacsony vágás következményeire vonatkozóan. Amit egy tavaszi időben még jól tűr a gyep, nem biztos, hogy kánikulában is elvisel!
Melegben a gyep regeneráló képessége csökken, a szárazsággal, gombabetegségekkel , ápolási hiányosságokkal kapcsolatos válaszreakciói gyengébbek. A nyírás után a növény leginkább hajtásait igyekszik pótolni, ezáltal a gyökér növekedésére, működtetésére kevesebb energiája jut. Minél nagyobb arányban veszti el zöldállományát, annál nagyobb az esély gyökérdepresszióra, amely a növény halálát okozhatja.
Ha a nyírás olyan alacsony, hogy a növény száraiba vág és a megmaradó zöldállomány a regenerációhoz elégtelen, beszélünk „tarlóvágásról”, amely biztosan a növény pusztulásával jár.
Kánikulai időjárási viszonyok között a gyep a vágási magasság emelésére élettanilag jól reagál. A talaj beárnyékolása okán kedvezőbb talaj közeli mikroklíma alakul ki, nagyobb asszimilációs felület miatt nő a tartaléktápanyag és vízkészlet, a gyökérzet növekedése folyamatos így a tűrőképessége is jobb a növénynek. Ha a fű magassága (pl. utazás miatt) megugrik érdemes nem egy vágással „helyretenni”, hanem két alkalommal, itt is érvényes az „egyharmad szabály”.
Néhány jó tanácsa nyári fűnyíráshoz:
Tervezett fűnyírás előtt 24 órával ne locsolj!
Vizes füvet tilos vágni! A fűnyírás után viszont gazdagon öntözz!
A kés mindig legyen éles, ha nem az, akkor tépni fog, a gyep csúnya lesz és a gombabetegségek előszeretettel támadják.
Ha kerti partit tervezel, előtte nyírj, utána locsolj!
Nyáron a nyesedéket ne hagyd a gyepen!
Ha más végzi a fűnyírást, előtte ellenőrizd, mire készül (a nyírási magasságot, késélesség, stb.)!
A cikk szerzője:
Bárány László
Közép-Buda Pázsit Doktora
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.